Az előbb leírt mondatom ébreszthet olyan gondolatokat, hogy még sohasem jártam fent a csúcson éjszaka. Természetesen voltam már Kékestetőn többször is este/éjjel, például a Legendák-hiedelmek-szóbeszédek nyomában KÜLÖNKIADÁS túránk során, esti síelésből kifolyólag vagy csak úgy 1-2 kirándulás alkalmával... De amikor az ember nem egyedül van, hanem csoportosan vagy több másik embertársával körülvéve, akkor nem tudja magát teljesen átadni az éjjeli erdő végtelenbe vesző csöndjének és nyugalmának.
2015. augusztus 7-én, pénteken este körülbelül 21:00-kor érkeztem meg a kékestetői nagy parkolóba. Mindenhol hatalmas üresség, sehol senki, csak csönd, csak az erdő, csak a Mátra. Amikor elindultam a He-Do körbár felé, még nem volt koromsötét. Már volt pár csillag az égen, de a lemenő Nap sugarai által megszínezett utolsó felhők még látszottak a horizonton. A He-Do bár és annak terasza volt az éjszakai fotózásom első helyszíne. Számomra ez a több szintes terasz olyan, mint egy meredély: itt talpunk alatt szinte az egész ország. A hosszan elnyúló Déli-sípályának már csak a körvonalai rajzolódtak ki az egyre sötétülő éjszakában. A levegő az egész nap tomboló nagy kánikula miatt elég párás volt, így a Mátraalja kis falvainak/településeinek fényei éppen csak fel-fel villantak a távolban. Egyre jobban sötétedett és egyre jobban kezdett valami fantasztikus érzés eluralkodni rajtam... Úgy éreztem, mintha semmi gond, probléma nem létezne a világban, mintha minden rosszakarat mély álomba zuhant volna. A szinte már fülsüketítő csöndet csak a tücskök muzsikája és egy-egy szúnyog döngicsélése törte meg. Lágy, kellemes szellő simogatta a fák lomkoronájának tetejét. Az Alföldön és a városokban tomboló kánikulából itt, 1014 méter magasan semmi sem érződött.
Csak álltam a meredélyen a korlátra támaszkodva és... Annyi mindent tudnék írni erről a fantasztikus érzésről, annyi minden kavarog bennem de mégsincsenek szavak. Ezt nem lehet leírni, ezt át kell élni. Mindig azt mondom, hogy nem múlik el alkalom anélkül, hogy a Mátra ne mutatna valami újat. Valami olyat, amire csakis Ő, egyedül Ő képes. Varázsereje van!...és most is sikerült valami felejthetetlen élménnyel megajándékoznia.
A kivilágított He-Do körbár.
Háttérben a lemenő Nap sugarai által megszínezett utolsó felhők.
A He-Do bár és a 176 m magas TV-torony éjjeli fényei.
A meredélyről elindulva már teljesen sötét volt. Az égen megszámlálhatatlan mennyiségű csillag ragyogott. Következő állomásomnak a TV-torony gazdasági kapuját tűztem ki. Kékestető továbbra is teljesen kihalt volt. A rövidke, üdülőházakkal szegélyezett kékesi utcán az ember legapróbb lépteit is százszorosára nagyította a csönd. Üres volt az étterem, üres volt a bolt, a sípálya, a Szanatóriumhoz vezető lépcső és Kányai Uram Fogadójának ablaki is már csak sötétlően tátongtak a messzeségbe. A kapuhoz felérve csak a TV-torony biztonsági fényei, a közvilágítást képviselő 1-2 lámpa, és a Szanatórium épületének halvány fényei világítottak messze, a fák között... Na és persze a sokezer csillag odafent az égen.
A TV-torony és a csillagok fényei a gazdasági kapuból
A következő, egyben utolsó állomása a fotózásnak az Angyalok tisztása volt. Azt gondolom, hogy ez a helyszín volt az egész éjszaka fénypontja, minden értelemben. Páratlan és pótolhatatlan innen a rálátás az égboltra. Állítom, hogy nagyon kevés helyszín van kis hazánkban, ahonnan ilyen fantasztikusan lehet látni az eget, a csillagokat. Ott akkor, abban a pillanatban még erősebben élt bennem a hit, hogy minden egyes -akár kisebb, akár nagyobb- csillag fényét egy eltávozott ember lelke táplálja, és minden éjjel mutatják az utat a földön élő vándoroknak. Leírhatatlanul fantasztikus érzés volt a fűben feküdni és csak az eget pásztázni: a soha véget nem érő égboltot és annak minden apró kincsét. Ekkor már éjfél tájékán járhatott az idő, így a Tejút is csodaszépen kirajzolódott, pontosan a TV-torony antennájának csúcsa fölött. Soha ilyen tisztán nem láttam még világunk tetejét, beleértve az összes csillagképet, a leghalványabb csillagtól a legfényesebbig.
Augusztus derekához közelítünk... bár még nincs szezonja, de már így is hemzsegnek az égen a hullócsillagok. Ittlétem alatt több, mint 10-et számoltam össze.
A Tejút a TV-torony felett
Csönd, csillagfény, hűs szellő, erdő és magány. Ha csak egyesével, egymástól különállóan mondjuk ki ezeket a szavakat, nem tulajdonítunk nekik nagyobb jelentőséget. Sőt, egyesekben akár sivár, rossz érzéseket, gondolatokat is kelthetnek. De mégis, ha így egymás mellett/után olvassuk őket egy csodának a kódját kaphatjuk meg belőlük. Jelszó a béke, a szeretet, a nyugalom világába.
Ha valaki egy kis kikapcsolódásra vágyik, ajánlom, hogy látogasson el az éjszakai Kékestetőre. A megterhelő, sokszor idegtépő hétköznapi megpróbáltatások után kiváló feltöltődés bármikor, bárkinek. Véleményem szerint 100-szor jobban feltölt és 100-szor több energiát, élményt, emléket biztosít ez a pár itt eltöltött óra, mint bármilyen külföldi utazás vagy bármilyen wellness szállodában eltöltött hétvége. Szívből, nagyon sok szeretettel ajánlom Mindenkinek!
Kérünk Titeket, ha éjszaka látogattok el Kékestetőre, akkor is tartsátok tiszteletben az erdő írott és íratlan törvényeit egyaránt. A legfontosabb, hogy ne hangoskodjatok, ne rongáljatok, ne szemeteljetek, ne gyújtsatok tüzet sehol és ha találkoztok másokkal is magatokon kívül, akik ugyanebben az érzésben osztoznak, őket ne zavarjátok! Köszönjük! Kellemes kikapcsolódást kívánunk!
Csillagzátony a Kékes felett
